Beagle

A beagle a kopók egyik legõsibb fajtája, melynek jelenlegi megjelenését Angliában alakították ki. Elnevezése valószínûleg méretébõl adódik, a kelta, óangol beag, begle szóból ered, melyre a legkisebb kopófajtaként rá is szolgál. Már a III. századi krónikák is említenek olyan kutyát, melyet apróvadas vadászatra használtak.

 A fajta neve a 15. században bukkan fel elõször írott szövegben, késõbb többek között Thomas Bewick ír 1790-ben a legkisebb kopóról, mely fáradhatatlan a vadászatban és ugatása lágy, dallamos. Közvetlen õse nagy valószínûséggel a 17. században kitenyésztett/nyulászó kopók között keresendõ. Ezen kopók számtalan különbözõ fajtájának összeolvadásából létrejött néhány fajta egyik lehetett a beagle közvetlen õse. Hazájában jellemzõen nyúlvadászatra használták, párban vagy kisebb falkában. Az idõk folyamán azonban fokozatosan megváltozott a vadászat célja, átalakult a beagle falkás vadászat, a beagling. Míg korábban az élelemszerzés, napjainkra az elsõdleges cél a sport lett, a zsákmány elejtése helyett a mozgás öröme. A beagling Anglián kívül az Egyesült Államokban is igen elterjedt, ahol a kedvezõ körülmények miatt/hatalmas, szabad területek/ a mai napig sokan ûzik. A vadászat eredeti céljának megváltozásával átalakult maga a beagling is. Ott ahol lehetõség van e neves sport ûzésére/Magyarországon tilos a kopózás minden formája/, ott a beagle tulajdonosok egyesületbe tömörülve területet bérelnek, ahol nyulakat tenyésztenek. A versenyeken a beagleket párokba sorolják, és úgy engedik a nyúl nyomába, viszont nem cél, hogy a nyulat el is kapják. A bírók a kutyák munkájának pontosságát, stílusát, értékelik, figyelembe véve, hogy a nyomról bármikor visszahívhatónak kell lenniük, és a kettõ közül a jobb jut tovább.