• Kezdd el a normál indulás előtti előkészületeidet (kulcsok kézbevétele, kabát felvétele), aztán ülj vissza. Ismételd ezt addig, míg a kutya egyáltalán nem mutat izgatott reakciókat.
• Következő lépésként az előkészületi tevékenységek után nyisd ki az ajtót, majd ülj vissza.
• A következőnél lépjél ki az ajtón, majd menj vissza.
• Végül, menj ki az ajtón, csukd be, aztán rögtön menj vissza. Szép lassan növeld az időt az ajtócsukás és a visszatérés között.
• Az előrehaladás lassan, fokozatosan történjen, és mindig addig ismételd, míg a kutya már nem reagál idegesen a dolgokra. Az, hogy hányszor kell a lépéseket ismételni, a probléma súlyosságától függ. Ha bármelyik lépésnél izgatottság jelentkezik, akkor túl gyors a haladás, vissza kell lépni a folyamatban.
• Ha sikerült elérni, hogy a kutyus jól bírja, hogy több másodpercen keresztül az ajtó túloldalán vagy, kezdheted a rövid távollétek gyakorlását. Itt már alkalmazni kell a kódot (pl. „mindjárt jövök”). A távollét először ne haladja meg az egy percet. Visszatéréskor maradjon alacsony az ingerküszöb: vagy észre se vedd a kutyát, vagy csendesen, nyugodtan üdvözöld. Ha nem mutat ideges jeleket, ismételd meg. Ha izgatott, várj, míg megnyugszik, és utána ismételd. Fokozatosan növeld a távollét időtartamát.
• Gyakorold, amilyen gyakran csak lehet a tíz percet meg nem haladó távolléteket. Egy nap többször is gyakorolhatsz, ha a kutya kellően megnyugszik a távozások előtt.
• Ha már megszokta a rövidebb távolléteket (30-90 perc), akkor jól fogja tűrni a hosszabb egyedülléteket is és nem kell ismételni a gyakorlást, valahányszor ennél több időt akarsz távol tölteni. A legnehezebb az eleje. Bármennyire is egyszerűsödik a dolog a gyakorlás előrehaladtával sosem szabad sietni vele. Az, hogy a sikeres szoktatás mennyi időt vesz igénybe, a probléma súlyosságától függ.

Az „ül-marad” és „fekszik-marad” tanítása

Egy másik eszköze lehet a szoktatásnak az egyszerű „ül-marad” és „fekszik-marad” vezényszavak betanítása pozitív megerősítéssel. A cél az, hogy kis időre eltűnj a kutyád látóköréből, míg ő a „marad” parancsot teljesíti, így az eb megtanulja, hogy nyugodtan marad egy helyben, míg te máshova mész. Ehhez az szükséges, hogy fokozatosan növeld a távolságot magad és a kutya közt. Gyakorolhatod ezt a mindennapi tevékenységek során is. Például, ha oldaladon a kutyáddal nézed a tévét, és ki akarsz menni a konyhába valami rágcsálnivalóért, add ki a „marad” parancsot és menj ki a szobából. Amikor visszatérsz, adj neki jutalomfalatot, vagy szép nyugodtan dícsérd meg. Soha ne büntesd a kutyád a gyakorlás alatt!

Mivel a fent leírt módszerekhez idő kell, hogy meghozzák az eredményt, és mivel a magánytól rettegő kutya komoly károkat tud okozni mind a saját, mind az otthonod épségében, álljon itt néhány jó tanács, hogy rövid távon mi lehet a teendő:

• Beszélj meg az állatorvossal egy esetleges gyógyszeres kezelést. Egy jó nyugtató jellegű gyógyszer nem kábítja el a kutyát, viszont hatásosan csillapítja az eb idegességét a távolléted alatt. Természetesen ez csak átmeneti megoldás és nem helyettesíti a tanítás/szoktatás folyamatát.
• Elviheted a kutyust panzióba, ahol napközben vigyáznak rá.
• Rábízhatod őt egy barátra, szomszédra, rokonra.
• Ha lehetséges, vidd a kutyust magaddal a munkahelyre, akár ha fél napra is.

Mi az, ami semmiképpen sem segít a félelem feloldásában?

• A büntetés. Ez nem jó módszer a magánytól való félelem feloldásához. Sőt, ha megbünteted, mikor hazaérsz, az még inkább súlyosbítja a problémát.
• Másik kisállat beszerzése. Ez nem segít a kutyán, mivel a problémát az okozza, hogy nem lehet VELED, nem pedig a puszta egyedüllét.
• Ketrecbe zárni a kutyát. Ugyanúgy produkálni fogja a reakciókat a ketrecen belül is. Bepisilhet, bekakilhat, vonyíthat, vagy akár kárt is tehet magában, miközben ki akar szabadulni a ketrecből.
• Bekapcsolva hagyni a rádiót (kivéve, ha „biztonsági kód”-nak használtad a gyakorlásnál).
• Hagyományos kutyakiképzés. Maga a kiképzés ötlete persze jó, de az egyedüllét félelmének problémáját nem oldja meg, mivel az nem engedetlenség vagy a képzés hiányának következménye, hanem pánikreakció.